Napjainkban a munkaidőhöz való viszonyulásunk, az iparági igények kiszélesedésével és a munkavégzési szokások megváltozásával együtt jelentősen átalakult. Ma a mindenki által jól ismert “8 óra munka, 8 óra pihenés…” strófa már nem mindig állja meg a helyét a munka világában.
A következő blogposztunkban áttekintjük a különböző munkarend típusokat, beleértve a kötött, a kötetlen és a rugalmas munkaidőt, valamint néhány egyéb, a munkaidő beosztás szabályaival kapcsolatos fontos kérdést. Kezdjük azzal, hogy mi alapján határozható meg a munkaidő, és haladjunk a részletek felé.
Ki és hogyan határozza meg a munkaidőt és a munkarendet?
A munkaidő és a munkarend nem ugyanazt jelenti, bár sokan keverik, vagy adott esetben szinonimaként használják ezeket a fogalmakat. Érdemes tisztázni a különbséget a két terminus között.
A munkaidő nem más, mint a munkavégzésre meghatározott időtartam, mely a munka kezdetétől annak befejezéséig tart. A munkaidőbe bele kell számítani a munkavégzéshez kapcsolódó (előkészítő és befejező) tevékenységek teljes időtartamát is.
Előkészítő vagy befejező tevékenység lehet például a munkagépek beüzemelése és kikapcsolása a munka megkezdése előtt, illetve után, és ide tartozik minden egyéb olyan, a munkavállaló által nem külön utasításra végzett tevékenység is, amely a szokásos munkavégzéshez szükséges. A munkaidőt főszabály szerint (kötött munkarend esetén) a munkáltató osztja be a munkakör jellegére tekintettel.
Munkarendnek ezzel szemben azoknak a szabályoknak az összességét nevezzük, amelyekkel a munkáltató meghatározza a munkaidő beosztást a munkavállaló számára. A munkarend tehát a munkaidő teljesítését foglalja keretbe, segítségével kerül meghatározásra, hogy melyik napokon, mettől meddig kell teljesíteni a munkaidőt.
Az alapvető fogalmak tisztázása után nézzük meg részletesebben is, hogy mit érdemes tudni még a munkaidő különböző aspektusairól.
Teljes és részmunkaidő
A napi munkaidő alap esetben (teljes munkaidőben) 8 órát jelent. Ez az időtartam legfeljebb 12 órára emelhető akkor, ha a munkakör készenléti jellegű, illetve, ha a munkát a munkáltatónak vagy a tulajdonosnak a hozzátartozója végzi. Teljes munkaidő esetén a munkavállaló napi munkaideje nem lehet kevesebb 4 óránál.
A részmunkaidőnek ezzel szemben nincsen jogszabályban meghatározott minimum óraszáma, így alapvetően csak a felek megállapodása határozza meg a minimális mértékét.
Rugalmas vagy kötetlen munkaidő?
Bizonyos esetekben, amikor azt a munkavégzés jellege megkívánja, a munkáltatónak érdekében állhat a klasszikus, kötött munkarend helyett rugalmas vagy kötetlen munkarendben megállapodnia a munkavállalóval. Ennek tényét a munkaszerződésben rögzíteni kell.
Ugyan a kötött munkarendhez tartozik, de rugalmas munkaidő esetén a munkaidő beosztásának jogát a munkaadó részben átengedi a munkavállalónak. Ilyenkor általában kijelölésre kerül egy törzsidő, amikor a munkavállaló köteles a munkahelyén tartózkodni és munkát végezni, de az ezen felül fennmaradó időben (peremidőben) a munkavállaló maga oszthatja be a munkaidejét.
Fontos, hogy ebben az esetben a munkáltatónak nyilvántartást kell vezetnie a munkaidőről, és a rendkívüli munka díjazását is meg kell fizetnie a munkavállaló számára.
A fentiekkel szemben, kötetlen munkaidő esetén a munkavállaló már a teljes munkaidejét maga osztja be. Ez persze nem jelenti azt, hogy bizonyos konkrét időpontokban (pl. fontos üzleti esemény, meeting stb.) a munkavállalónak ne kellene a munkáltató iránymutatása szerint megjelenni a munkahelyen.
Ezt a megoldást főleg a távmunkában dolgozók, illetve a vezető állású munkavállalók esetében szokták alkalmazni, illetve olyan esetekben is, ahol a munkaköri feladatok nem kapcsolódnak szorosan a többi munkavállaló munkavégzéséhez.
Kötetlen munkarend esetén a munkáltatónak nyilvántartási kötelezettsége nincs, és a túlórákat sem kell külön megfizetnie, hiszen ebben az esetben ez nem is értelmezhető.
Egy speciális megoldás, a munkaidőkeret
A munkaidőkeret, ahogyan azt a neve is sugallja, egy keretidőt jelent, amely alatt a munkavállaló egyenlőtlenül beosztva, de a keretidőn belül végzi a munkáját.
Ilyenkor a kötelező munkaidőnek (heti 40 óra) a meghatározott keretidőszakon belül kell átlagban teljesülnie. Erre egy példa lehet, ha valaki két hétig heti 4 napot, majd a következő két hétben heti 6 napot dolgozik.
A munkaidőkeretnek minimális ideje nincs meghatározva, főszabály szerint maximum 4 hónap vagy 16 hét időtartamra alkalmazható.
Munkavégzés pihenőnapon
A munkavégzés legtöbb esetben hétfőtől péntekig tart, de ez bizonyos helyzetekben változhat. A munkáltatónak alapesetben heti 2 pihenőnapot kell biztosítania a munkavállaló számára, amely normál esetben egybeesik a hétvégével.
Ettől azonban el is lehet térni, amennyiben - a munkáltató tevékenységből fakadóan - a munkavégzés ezeken a napokon is indokolt (pl. turizmus-vendéglátás területén, vagy az egészségügyben).
Fontos, hogy az Mt. szerint az egyenlőtlen munkaidő beosztás esetén is, havonta legalább egy pihenőnapnak vasárnapra kell esnie, mely szabály nem vonatkozik a kizárólag szombat-vasárnap részmunkaidőben foglalkoztatottakra.
Érdemes tisztában lenni azzal is, hogy a vasárnap vagy munkaszüneti napokon végzett munkáért bérpótlék is járhat, melynek mértéke vasárnap 50%-a, míg ünnepnapokon 100%-a az alapbérnek.
A munkáltatónak mind a munkaidőről, mind a pihenőidőről nyilvántartást kell vezetnie, és a munkaidő beosztásról szóló különleges megállapodásokat a munkaszerződésben minden esetben jelölnie szükséges.
Ha érdekesnek találta ezt a blogbejegyzésünket, olvassa el a többi cikkünket is: itt