Az árazási politika a könyvelői munkával kapcsolatban éppen úgy szenzitív kérdés, mint a legtöbb szolgáltatás tekintetében. Míg a könyvelői piac rendkívül felhígult, és sok a tisztességtelenül árazó szolgáltató, a minőség sokszor köszönőviszonyban sincs az árakkal. Mivel a „tisztességes ár” számtalan egyedi tényező függvénye, a laikus cégvezetőnek sok fejfájást okozhat, hogy megítélje, mi az a reális összeg, amit az általa igénybe vett szolgáltatás valójában ér. Bár egyszerű választ nem ígérhetünk, a következő blogposztunkban néhány olyan szempontot vetünk fel és vizsgálunk meg, amelyek közelebb vihetnek az árazás mélyebb megértéshez.
Olcsó húsnak híg a leve?
A rövid válasz sajnos az, hogy igen! De kezdjük kicsit messzebbről, és értsük meg, miért van az, hogy bizonyos könyvelők nagyon „versenyképes” áron tudnak dolgozni, míg mások (látszólag ugyanazért a szolgáltatásért) akár több nullával is megtoldhatják az aktuális időszakról szóló számlát.
Ha egy könyvelő a piaci ár alatt kínálja szolgáltatását, az minimum gyanúra adhat okot. Egy valóban profi, a szakmáját értő és tisztességesen végző szakembernek vagy csapatnak ugyanis jelentős anyagi és időbeli ráfordításba kerül a minőségi munka elvégzése, amit a piac törvényei szerint bele kell építeni az árba, különben hamar tönkremegy a vállalkozás. De mit is jelent a piaci ár?
Ez egy komplex kérdés, mivel a könyvelési szolgáltatás nem fekete és fehér. Nem mindegy például, hogy egy kis egyéni vállalkozót kell könyvelni, aki csak magánszemélyeknek számláz, vagy egy nagy volumenben működő céget, akinek még speciális adózási kérdésekben is segíteni kell.
A fenti problémát áthidalva, sok tisztességtelenül működő könyvelő úgy tudja leszorítani az árait, hogy vagy feketén vagy szürkén (is) dolgozik és inkább az alacsony árakkal generál mesterségesen ügyleti veszteséget, vagy egy kis – jellemzően egyszemélyes – vállalkozásban a saját idejét a megélhetési szükségleteihez árazza be.
Ügyfelek által említett „rémtörténetekből” tudjuk, még 2024-ben is előfordul, hogy bizonyos könyvelők borítékban kapnak pénzt, vagyis számla nélkül könyvelnek olyan cégeket, akik egyébként szintén számla nélküli bevételekből tudják fedezni a szolgáltatást. Sok esetben ilyenkor még írásos szerződést sem kötnek az ügyféllel, és mindent az ügyféltől elkért ügyfélkapus hozzáféréssel küldenek be a hatóságoknak.
Ez súlyos szakmai etikai probléma, hiszen egy ilyen módon működő partnerség nem csak az államháztartást károsítja meg, de adott esetben még felelősségre sem vonható a szolgáltató fél a hibákért és károkért, amiket ügyfelének okoz, mivel az ilyen üzleti kapcsolatok mögül óhatatlanul hiányzik a korrekt szolgáltatói szerződés is, ami tisztázza a felelősségi köröket és kötelezettségeket.
A bizalmi alapú kapcsolat, ami könyvelő és ügyfele között ideális esetben létre jön, ebben a felállásban egy puszta „kéz kezet mos” típusú függés, ami sem jogi, sem pénzügyi tekintetben nem védi meg a vállalkozást, ha probléma adódik.
Minőség helyett mennyiség, vagyis egy torzított piac
A könyvelői szakmának az egyik fonákja, hogy bár rendkívül nagy felelősség társul hozzá mind a szolgáltatást nyújtó, mind pedig az azt igénybe vevő fél részéről, mégis a konkrét technikai, vagyis operatív munka szinte láthatatlanul folyik. A könyvelt félnek nagyon kevés rálátása van arra, hogy pontosan milyen munkát végeznek el számára a pénzéért.
Ugyanakkor ezek a feladatok mondhatni egy külön nyelven, „a számvitel nyelvén” folynak, így akik ezt a nyelvet nem beszélik, nem érthetik meg, mekkora a valós befektetett munka egy-egy számviteli feladat során.
Ezzel a helyzettel is visszaél(t) néhány magát könyvelőnek nevező „vállalkozó”, akinek az üzleti modellje a minimális munkát és szakértelmet igénylő feladatok nagy mennyiségű elvállalásán alapszik.
Jó példa erre a „KATA könyvelők” (egykori nagy számú) léte, illetve az a gyakorlat, amikor valaki nagyon alacsony áron, 5000-10000 forint között vállal el 200-300 ügyfelet, és a munkát akár még kis is szervezi szakképzettséggel nem rendelkező feleknek (őket akár feketén alkalmazva), így jutva tisztességtelen bevételhez, és torzítva a pici árképzést, valamint az árakról kialakított általános percepciót. Megjegyezzük, hogy amikor a KATA jelentősen átalakításra került, érdekes módon a „KATA könyvelők” nagy része el is tűnt a piacról.
Teszik ezt természetesen a valóban minőségi munkát végző könyvelők kárára.
Tisztességtelen reklámozás, egy újabb lék a minőség hajóján
Sajnos közhely, de egyben szociálpszichológiai vizsgálatokkal már a 60-as években bizonyított tény is, hogy olyan területen, ahol nem áll rendelkezésünkre elegendő információ, hajlamosak vagyunk úgynevezett heurisztikákat, vagyis gyors kiutakat keresni a nehéz döntési szituáció feloldásához.
Az olyan bonyolult területen, mint a könyvelő kiválasztása, a fogyasztó rendkívül kitett a túlzottan leegyszerűsített megoldások és manipulatív üzenetek hatásának, melyet a tisztességtelen reklámok ki is használnak.
Az olyan hirdetési panelek, amik a szakmai referenciák és érvek helyett az érzelmekre hatnak, jó példát szolgáltatnak erre a gyakorlatra.
Tipikus példa erre, a „mi tudjuk azt, amit más nem” típusú hirdetések. Ezek az üzenetek hamar célba érhetnek abban az esetben, ha valakinél már egy bizalmi válság kialakult a meglévő könyvelőjével. A gyors váltásra hajló, kétségbeesett cégvezető viszont csöbörből vödörbe kerülhet, hiszen nem szakmai alapon, hanem a félelmeire és vágyaira ható manipulációra hagyatkozva hozza meg a döntést.
Egy másik, a határmezsgyén táncoló reklámozási módszert a „fizess kevesebbet, ugyanazért” típusú reklámok jelentik, amik ugyan jól hangzanak, de az előző fejezetben már kifejtett okok miatt nem működnek a gyakorlatban.
Létezik egy még súlyosabb módja is a tisztességtelen hirdetéseknek, amikor az adott könyvelő cég egyenesen el akarja hitetni velünk, hogy a jelenlegi szolgáltatónk kárt okoz cégünknek, és emiatt a váltás elemi és egzisztenciális érdekünk.
Hasonló esetek miatt már lépett a könyvelői érdekvédelem is, de sajnos ez magát a trendet nem szünteti meg, így az egyetlen biztos mód, ha mindig kritikusan állunk ahhoz, amit látunk és hallunk, és betartjuk az ökölszabályt, mely szerint, ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, az általában nem igaz.
Mik a vállalkozói oldal elvárásai, és hogyan ronthat ez tovább a helyzeten?
A piaci tapasztalat az, hogy a vállalkozások többsége, még egy olyan húsbavágó területen is hajlamos pusztán az árak alapján dönteni, mint a könyvelés.
Ez részben annak is köszönhető, hogy a cégek rendkívül árérzékenyek az olyan szolgáltatások felé, amelyeket szerződés szerint rendszeresen fizetniük kell, hiszen ezek a kiadások például a cash-flow kitettséget növelik, így a cégvezetők hajlamosak túlzottan óvatosnak lenni az ilyen kiadásokkal.
A spórolási szándék azonban nem mindig kifizetődő, hiszen a rosszul elvégzett munka már közép vagy hosszú távon sokszorosan is megbosszulhatja önmagát a különféle büntetések és egyéb „tűzoltási költségek” formájában.
A vállalkozás oldalán olyan irreális elvárások, paradoxonok torzítják a piacot, mint a minél olcsóbb a szolgáltatás, minél magasabb színvonalon, vagy az olcsó havidíj, de állandó elérhetőség követelménye.
Sajnos ez a tapasztalat is rendkívüli módon erősíti a korábban leírt sztereotípiákat, vagyis a szolgáltatói oldalon elterjedt, nem túlzottan tisztességes gyakorlatokat.
Mi tehát a tisztességes ár?
A cikkből már kiderült, hogy erre a kérdésre egy egzakt, mennyiségi alapú és mindenkire érvényes választ csak akkor tudnánk adni, ha a fenti rossz példák valamelyikébe tartoznánk mi is. De nem szeretnénk teljesen megúszni a választ!
A tisztességes ár az, amit úgy fizet ki a megbízó fél, hogy amit cserébe kap, azzal mind szakmailag, mind pedig a partneri kapcsolat egyéb fontos aspektusait figyelembe véve is teljesen elégedett.
A tisztességes ár tükröz egyfajta megnyugtató szándékegységet megbízó és megbízott között. Ez lenne az ideális eset, de sokszor a tapasztalat azt mutatja, hogy a vállalkozások is a kisebb ellenállás felé mennek, ahogyan az előző bekezdésben láthattuk.
Cégvezetőként persze messzemenően figyelembe kell venni, hogy forintra lebontva mennyit adunk ki egy-egy beszállítónak a szolgáltatásáért, ezért ebben a cikkben egy mélyebb rálátást szerettünk volna adni magára a problémára, és hogy milyen veszélyeket rejt, ha a bonyolult kérdésre könnyű és gyors választ szeretnénk találni.
A cikket folytatjuk, és a következő részben megvizsgáljuk azokat a konkrét, technikai elemeket, amiket az árajánlatnál figyelembe vesz egy profi könyvelő, és bemutatjuk azt a 4 alapvető árazási politikát is, amit a hazai szolgáltatók a leggyakrabban alkalmaznak.
Addig is, ha tetszett ez a bejegyzésünk, olvasd el a témához szorosabban vagy lazábban kapcsolódó korábbi cikkeinket, amik még közelebb visznek majd ahhoz, hogy Te is magabiztosan és megnyugtató módon találhasd meg a számodra megfelelő könyvelőt.