Ahogy egyre több vállalkozás és magánszemély dönt elektromos vagy plug-in hibrid jármű beszerzése mellett, úgy válik mind fontosabbá a kérdés, hogyan kell ezeket a járműveket adózási és számviteli szempontból kezelni? A hagyományos üzemanyaggal működő autók esetében a költségelszámolás régóta kiforrott gyakorlat, az elektromos töltés azonban új helyzetet teremtett. Míg korábban az üzemanyagvásárlás elsősorban benzinkutakon történt, ma már az energia betáplálása akár otthoni hálózatról vagy a munkáltató telephelyén lévő töltőről is történhet. Ez a gyakorlat új típusú költségigazolási és adózási kérdéseket vet fel. Vizsgáljuk meg ezeket az alábbi cikkünkben.
Az üzemanyagköltség elszámolásának általános szabályai
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja törvény) és a 60/1992. (IV.1.) Korm. rendelet egyértelműen meghatározza az üzemanyagköltség elszámolásának kereteit.
A jogszabály két fő költség csoportot különböztet meg, az üzemanyagköltséget és az egyéb, a jármű üzemeltetésével összefüggő költségeket.
Főszabály szerint az üzemanyagköltség az üzemanyag egységárának, a hivatali vagy üzleti út kilométerben mért távolságának és a jármű fogyasztási normájának szorzata alapján határozható meg. Ez az összeg képezi a kiküldetési rendelvény alapját, és meghatározza, hogy a kifizetés igazolt vagy igazolás nélkül elszámolható-e.
Igazolás nélkül elszámolható üzemanyag-térítés
A jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy a kifizető igazolás nélkül, adómentesen térítsen költséget a munkavállalónak, amennyiben az saját tulajdonú személygépkocsiját használja hivatali célra.
Ez a térítés kizárólag kiküldetési rendelvény alapján adható, és mértéke nem haladhatja meg a NAV által havonta közzétett üzemanyagárat. Ez a keret biztosítja, hogy a kifizetés ne minősüljön jövedelemnek, és így ne keletkezzen adófizetési kötelezettség sem a munkavállalónál, sem a munkáltatónál.
Bár az elektromos autók esetében az energia természetesen literben nem mérhető, az Szja törvény 3. számú mellékletének módosítása azonban pontosan meghatározza, milyen mértékű költség számolható el igazolás nélkül ezekben az esetekben is.
Elektromos járművek esetén alkalmazandó szabályok
Tisztán elektromos személygépkocsi használata esetén a kiküldetési rendelvényben feltüntetett távolság alapján kilométerenként három liter ESZ 95 ólmozatlan motorbenzin NAV-ára vehető figyelembe üzemanyag költségként.
Ez azt jelenti, hogy az elektromos autó használata esetén a jogszabály 3 liter/100 km átalányfogyasztást tekint irányadónak, függetlenül az autó tényleges energiafogyasztásától.
Például, ha a kiküldetés hossza 200 kilométer, a NAV által közzétett üzemanyagár pedig 620 forint, akkor adómentesen elszámolható üzemanyag költségként 3 720 forint téríthető
A gyakorlatban ez a szabály az elektromos járművek esetében egyszerűsíti az adminisztrációt, ugyanakkor elismeri, hogy a villamos energia is üzemanyagként funkcionál.
Tölthető és nem tölthető hibridek eltérő kezelése
A plug-in hibrid járművek esetén a számítás kissé bonyolultabb, mivel ezek a járművek belső égésű motorral is rendelkeznek. Ilyenkor a fogyasztási normát a rendelet szerinti alapnorma hetven százalékában kell figyelembe venni, a hengerűrtartalom alapján meghatározva.
A kifizető a kiküldetési rendelvényben megjelölt távolság, a 70 százalékos korrekcióval számított fogyasztási norma és a NAV által közzétett üzemanyagár szorzata alapján állapíthatja meg az adómentesen téríthető összeget.
Például ha a jármű hivatalos fogyasztási normája 9,5 liter/100 km, a NAV ár 620 forint, és a kiküldetés 200 kilométer, akkor adómentesen elszámolható üzemanyag költségként (200 km × 9,5 l/100 km × 70% × 620 Ft =) 8 246 forint téríthető. A nem tölthető hibridekre ezzel szemben a hagyományos üzemanyag-fogyasztási szabályok vonatkoznak, tehát az elszámolásuk a klasszikus rendszer szerint történik.
A töltés helye és az adózási következmények
Kiemelt jelentőségű, hogy a töltés hol történik, hiszen ez befolyásolja az adójogi minősítést.
Ha a munkavállaló otthonában tölti a céges autót, és ennek költségét a munkáltató megtéríti, akkor ez a munkaviszonyból eredő költségtérítésnek minősül, és adómentes, amennyiben igazolhatóan a munkavégzéshez kapcsolódik.
Ugyanakkor, ha a munkavállaló saját tulajdonú elektromos autóját tölti a munkáltató telephelyén, a körülményektől függően keletkezhet adóköteles juttatás, hiszen a munkáltató által biztosított áramfelhasználás természetbeni juttatásnak minősülhet. Ennek megítélése mindig az adott helyzet részleteitől függ, tehát a töltés céljától, valamint attól, hogy az eszköz a munkavégzéshez szükséges-e.Az elektromos járművek költségelszámolása ma már egyértelmű jogi keretek között történik, de a gyakorlatban csak a megfelelően vezetett útnyilvántartás és a pontos dokumentáció garantálja az adómentességet. Érdemes a vállalati belső szabályzatokban külön kitérni a töltés helyére és mérésére, mert ezzel elkerülhetőek az adójogi kockázatok és az utólagos viták. Ha kérdése van a témában keressen minket bátran.