Hazánkban milliók ingáznak naponta hosszú kilométereket munkahelyükre, ami nemcsak időt, hanem jelentős anyagi ráfordítást is igényel. A jogszabályok részben előírják ezeknek a költségeknek a megtérítését, részben pedig lehetőséget biztosítanak arra, hogy a munkáltató a kötelező mértéken felül is támogassa munkavállalója utazással kapcsolatos anyagi terheit, akár adómentesen is. A következő cikkünkben részletesen megvizsgáljuk, hogy milyen formában, hogyan és mennyit térít, illetve téríthet meg a munkáltató ezekből a költségekből. Kezdjük egy kis fogalmi tisztázással!
Mit értünk munkába járás alatt?
Mielőtt belevetjük magunkat a súlyos anyagiakba, érdemes röviden definiálni, hogy mit ért a jogalkotó munkába járás alatt, hiszen ez alapján lehet majd meghatározni, hogy mi lesz az alapja a költségek megtérítésének.
A 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet szerint munkába járásnak minősül a lakó- vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye közötti utazás, amennyiben az munkavégzési céllal, napi rendszerességgel történik.
A jogszabály ezzel két fontos szempontot emel ki. Az első a helyközi (távolsági) közlekedés, amikor a munkavállaló a közigazgatási határon kívülről, azaz egy másik településről ingázik a munkahelyére. Ebben az esetben a munkába járás fogalma a munkába indulástól a munkahelyről történő hazautazásig terjed, és magában foglalhatja a távolsági vagy átutazási célú helyi közösségi közlekedést is.
A másik eset, amit a törvény munkába járásnak ismer el, amikor a munkavállaló ugyanazon település közigazgatási határain belül lakik, mint ahol dolgozik, de – földrajzi elhelyezkedés vagy egyéb infrastrukturális tényezők miatt – a munkahelye sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem érhető el a szokásos módon. Ide sorolandók azok az esetek is, amikor a közösségi közlekedés útvonala kifejezetten a külterületen elhelyezkedő munkahely elérésének biztosítására került kialakításra vagy módosításra.
Az előírások a „munkába járás” fogalmát kiterjesztik a hazautazásra is. Ennek értelmében nem csupán a napi beutazás, hanem a munkahelyről legfeljebb hetente egyszer a lakó- vagy tartózkodási helyre történő oda- és visszautazás is ide tartozik. (A munkavállalónak azonban nyilatkoznia kell arról, hol található a lakó-, illetve tartózkodási helye, és hogy onnan jár-e be dolgozni. Ez a nyilatkozat biztosítja, hogy a munkáltató a megfelelő jogszabályi feltételek mellett nyújthassa a költségtérítést.)
Milyen költségek megtérítésére kötelezett a munkáltató?
Bizonyos esetekben a munkáltatónak törvényi kötelessége megfizetni a munkavállaló munkába járással kapcsolatos költségeit.
Általános szabály szerint a munkáltató köteles a közigazgatási határon kívülről érkező munkavállaló bérlet vagy a menetjegy árának 86%-át megtéríteni az alábbi közlekedési eszközök igénybevétele esetén:
- Belföldi vagy határon átmenő országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályán történő utazás.
- Menetrend szerinti országos, regionális és elővárosi autóbuszjáraton való közlekedés.
- Elővárosi vasúton (HÉV-en) történő utazás.
- Menetrend szerint közlekedő hajó, komp, rév használata.
- Hazautazás esetén igénybe vett légi közlekedési jármű.
A rendelet bizonyos speciális esetekben nem a jegy- vagy bérletárakra vonatkozó térítési kötelezettséget írja elő, hanem a 18 Ft/km mértékű költségtérítést.
Erre a fix kilométeralapú térítésre például akkor kerül sor, ha a munkavállaló lakhelye és a munkavégzés helye között nem áll rendelkezésre közösségi közlekedés. Ebben az esetben a munkavállaló kényszerűen saját gépjárművel vagy egyéb alternatív módon juthat csak el a munkahelyére.
Szintén ide tartozik, ha a munkavállaló munkarendjéből adódóan nem tudja igénybe venni a közösségi közlekedést, vagy csak hosszú várakozási idővel tehetné azt meg. Ha például éjszakai műszak vagy eltolt munkakezdés miatt nincs megfelelő járat, a munkáltató a 18 Ft/km költségtérítés alkalmazásával kompenzálhatja a dolgozó többletkiadásait.
Ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága vagy súlyos fogyatékossága miatt nem képes a közösségi közlekedés használatára, akkor is a fenti szabály alkalmazandó, sőt ebben az esetben akár közigazgatási határon belül is érvényes ez a norma.
Ez a költségtérítési mód akkor is jár, ha a munkába járást a munkavállaló hozzátartozója biztosítja (például egy családtagja szállítja be munkába), mert a munkavállaló egészségi állapota miatt másként nem tudna eljutni a munkahelyére.
Végül, amennyiben a munkavállaló 10 év alatti gyermekének bölcsődei vagy köznevelési intézményi elhelyezése miatt szorul saját gépjárműhasználatra, akkor is a 18 Ft/km térítés alkalmazandó, szintén akár a közigazgatási határon belül is.
Adómentes többletfizetési lehetőségek
A törvényi előírások csak a kötelező minimumokban határozzák meg a térítések mértékét, ugyanakkor lehetőséget adnak arra, hogy a munkáltató ennél kedvezőbb feltételeket is biztosítson. Így:
- A jegyek és bérletek esetében a 86% helyett akár a teljes (100%-os) ár is megtéríthető adómentesen.
- A 18 Ft/km alapú térítés esetében pedig akár 30 Ft/km-ig is adómentesen nyújtható a kompenzáció.
A munkába járásra tekintettel nyújtott térítés tehát akkor marad adómentes, ha a munkahely és a lakóhely közötti, közforgalmú úton mért távolság alapján, a ténylegesen munkában töltött napokra lebontva nem haladja meg a 30 forintot kilométerenként.
Amennyiben a ténylegesen fizetett összeg meghaladja ezt a küszöbértéket, a különbözet már a munkavállaló munkaviszonyból származó jövedelmének minősül, így adóköteles lesz.
A 30 forintos értékhatár nem keverendő össze a személygépkocsikra vonatkozó általános normaköltséggel. A munkába járás költségtérítése során ugyanis semmilyen egyéb kiadás (például üzemanyag- vagy fenntartási költség) nem számolható el külön, csak a fix összegű kilométerdíj.
Hazautazás esetén a jogszabály minden évre megállapít egy költségtérítési felső korlátot, ez azonban nem adójogi korlát, csupán a kötelezően megtérítendő maximum, tehát a munkáltató ennél magasabb összeget is téríthet adómentesen.
Hogyan számolhatja el a munkáltató a kedvezményes vármegye- és országbérleteket?
Egy nemrégiben bevezetett szabályozás lehetővé teszi, hogy a munkáltató a munkába járás költségtérítése keretében kedvezményes vármegye- vagy országbérlettel is segítse a munkavállalók ingázását.
Az adómentesség feltételei attól függenek, hogy a munkavállaló egy vármegyén belül, illetve legalább két szomszédos vármegyén keresztül utazik-e a munkahelyére, illetve, hogy a napi munkába járás mellett a hétvégi hazautazás is felmerül-e.
Amennyiben a munkavállaló csak egy vármegyén belül ingázik, a munkáltató adómentesen megtérítheti a kedvezményes vármegyebérlet teljes (akár 100%-os) árát. Ha azonban a munkáltató az országbérlet árát kívánja fedezni, és ez az összeg meghaladja a vármegyebérlet árát, akkor a különbözet már adóköteles jövedelemnek minősül.
Egy másik esetet jelent, ha a munkavállaló rendszeresen legalább két szomszédos vármegyén keresztül utazik a munkahelyére, ilyenkor a munkáltató adómentesen térítheti meg a teljes országbérlet árát is, akár 100%-os mértékben. Amennyiben a munkavállaló napi munkába járásra és hétvégi hazautazásra egyaránt kap költségtérítést, a munkáltató ebben az esetben is adómentesen térítheti meg az országbérlet árát.
Foglaljuk össze röviden a lényeget
A jelenleg is érvényes szabályozás szerint tehát a munkáltató köteles támogatni a közigazgatási határon kívülről ingázó munkavállalók munkába járását, elsősorban a közösségi közlekedésre (vasút, busz, hajó stb.) megváltott jegy vagy bérlet 86%-ának megtérítésével.
Négy speciális esetben – ha a munkavállaló mozgáskorlátozott, ha 10 év alatti gyermeket nevel, ha nincsen elérhető közösségi közlekedés, vagy ha a munkarend nem teszi lehetővé annak igénybevételét – legalább 18 Ft/km összeg kötelezően megtérítendő azzal a kitétellel, hogy kisgyermekes vagy súlyos fogyatékossággal élő munkavállaló esetén ez a minimum akár a közigazgatási határon belül is alkalmazandó.
A napi munkába járásnál nincs felső költségtérítési korlát, a munkáltató a jegyek és bérletek 86%-át köteles megtéríteni, és akár 100%-ig adómentesen emelheti ezt az összeget.
A hétvégi hazautazás esetén ugyanakkor a jogszabály meghatároz egy kötelezően megtérítendő havi maximumot, afölött a munkáltató már nem köteles kifizetni a teljes összeget, de ha megteszi, az is adómentes maradhat. Ha a kilométerdíj 30 Ft/km feletti részét is megfizeti, az a magánszemély nem önálló tevékenységből származó jövedelemként adózik.
Végül, érdemes még egy módot megemlíteni, amivel a munkavállaló munkába járása ingyenesen támogatható. A munkáltató ugyanis 0%-os adóteher mellett biztosíthat például kerékpárhasználatot, illetve 750 W teljesítményű elektromos motorral segített kerékpár magáncélú használatát azzal a kitétellel, hogy az ilyen célból vásárolt eszköz esetén nem vonható le áfa. Az eszköz természetesen akár a munkába járásra is szabadon használható.
Ha a cikk elolvasása után még kérdések maradtak Önben, keressen minket bizalommal, tanácsadás keretei között készséggel állunk rendelkezésére!