A könyvelői és adótanácsadói szakma igényes, precíz munkát követel meg, hiszen nem csupán ügyfeleink vállalkozásának pénzügyi stabilitása múlik rajta, hanem a jogszabályoknak való megfelelés is. Az alábbiakban összegyűjtöttük a leggyakoribb etikai és szakmai problémákat, amelyekkel utunk során rendre találkozunk, és amelyeket érdemes szem előtt tartani annak érdekében, hogy a piac tisztább és megbízhatóbb legyen. Kezdjük egy alapvető dilemmával, ami a legtöbb „baj” forrása.
Míg az ügyvédeknek vagy a könyvvizsgálóknak van saját kamarájuk, amely ellenőrzi a szakmai működésüket és szükség esetén akár el is tilthatja az oda nem valókat a szakmától, addig a könyvelőknek és az adótanácsadóknak – habár munkájuk az előbb említett két szakmához hasonló elveken nyugszik – Magyarországon nincs hasonló hatáskörrel rendelkező hivatalos szervük.
Léteznek hasznos érdekvédelmi civil szerveződések, akik a hangjukat ugyan hallathatják, azonban nincs általános szakmafelügyeleti, vagy szankciós jogkörük, például a szakma gyakorlásának megtiltására, vagy akár egyéb jellegű retorziók foganatosítására a súlyosabb etikai vétségek esetén, illetve etikai ügyekben is alapvetően csak a tagságukat érintően járhatnak el. Ennek hiánya pedig jelentős kockázatot rejt, hiszen a szakmában tevékenykedők felett nem áll őrt olyan visszatartó erő, amely megakadályozná a súlyos szakmai hibákat és szabályszegéseket. Éppen ezért, aki könyvelővel dolgozik, leginkább csak az intuícióira és szerződéses feltételekre hagyatkozhat, hogy elkerülje a becstelen, vagy szakmaiatlan szolgáltatókkal való közös munkát.
Lássunk néhány olyan konkrét etikai problémát, ami jelenleg a leglátványosabban rombolja a könyvelői közeg jóhírét és a belé vetett bizalmat.
Tisztességtelen reklámok, rosszhiszemű hirdetések
Az ügyvédi és könyvvizsgálói szakmában versenykorlátozó etikai szabályok határozzák meg a szakmai kommunikáció kereteit (például olyan egyszerű elvek mentén, minthogy nem lehet a konkurenciát nyilvánosan „lejáratni”, hogy előnyhöz jussunk).
A könyvelői piac azonban a szabad verseny szabályai szerint működik, nincsenek ilyen szigorú előírások. Emiatt gyakran találkozni olyan online hirdetésekkel, amelyekben egy hirdető könyvelő a potenciális ügyfelek „elégedetlenségére” apellálva a jelenlegi szolgáltató ellen hangol, olyan hamis sablonokkal és szlogenekkel, mint például: „Ezt az Ön könyvelője biztos nem jól tudja!”, "Mi tudjuk, amit az Ön könyvelő nem tud!".
A Gazdasági Versenyhivatal előtt is volt már könyvelői reklámkampányt, amelyekben azt állították szolgáltatók, hogy a hirdetést olvasó potenciális új ügyfél könyvelőjének csak a „havi fix díj” beszedése a fontos, és nem az ügyfele érdeke – ellenben nekik az ügyfél az elsődleges. Az ilyen tisztességtelen hirdetések rontják a szakma megítélését, és zavarják a piaci tisztulást.
Jellemzően az ilyen hirdetésekkel és marketinggel megjelenő cégek nyilvános adataira ránézve meg lehet állapítani, hogy valamilyen új – előélet nélküli, vagy esetlegesen többször bedőlt céges próbálkozás utáni új – vállalkozásról van szó, alkalmazottak nélkül, magánlakásban működő székhellyel, a legolcsóbb licencálható könyvelési alkalmazással és minimális infrastruktúrával.
Túl sok ügyfél elvállalása
Ma Magyarországon sajnos nagyon sokan elsődlegesen és szinte kizárólag ár alapján választanak könyvelőt, anélkül, hogy egyáltalán a saját maguk igényeivel és azzal a munkával tisztában lennének, amelyet a saját vállalkozásuk könyvelése jelent, illetve hogy meggyőződnének a szolgáltató szakmai háttérről és referenciákról. Így jellemző a késő bánat, hiszen „olcsó húsnak híg a leve”, hiába sikerül kiválasztani a legolcsóbbat, gyorsan ki fog derülni, hogy lehet, hogy igazából ez került a legtöbbe.
Hiányzik a minőségi mérce, és ahogy már írtuk, nincs is olyan szerv, amely a rosszul végzett munka miatt véglegesen eltilthatná a könyvelőt.
Gyakori probléma, hogy pont az árazás problémája miatt, a bevételek biztosítása végett egy könyvelő kritika nélkül, túl sok ügyfelet vállal el, és végül nem tudja ellátni őket megfelelő színvonalon. Nem vesz fel új alkalmazottat, nem bővíti hozzá az infrastrukturális hátteret. Ez megnöveli a hibák kockázatát, ami hosszú távon nemcsak az ügyfeleknek, de a szakma hírnevének is árt.
Egy etikusan működő cég csakis annyi ügyfelet vállal el, ami nem jelent teljesíthetetlen munkaterhet, még a turbulens időszakokban sem.
Ügyfélkapu-hozzáférések helytelen gyakorlata
Sok könyvelőirodában terjedt el korábban az az egyébként vitatható és veszélyes gyakorlat, hogy az ügyfél nevében, az ő belépési kódjukkal, és nem meghatalmazással, a saját ügyfélkapus fiókokkal adnak be dokumentumokat. Tehát gyakorlatilag a kliens saját ügyfélkapuját „veszik kölcsön” a bevallások beadására. Az még a jobbik eset, ha ezt az ügyféllel így is beszélték meg, de sok olyan rémtörténetet hallani, ahol az ex-ügyfél azt állítja, semmit nem tudott arról, mit „ügyködnek” a háta mögött a hozzáférésével.
Adott esetben így a könyvelő tárolta és használta az ügyfél személyes belépési kódjait, esetenként komplett gyűjteményeket fenntartva ezekből, ami számos tekintetben aggályos.
A 2025 január közepén életbe lépett szigorúbb szabályozással (az Ügyfélkapu Plusz és a DÁP-belépési lehetőségek bevezetésével) vélhetően drasztikusan le fog csökken azon könyvelők száma, akik így dolgoznak.
A pénzmosás elleni szabályok megkerülése
Szintén gyakori probléma, hogy egyes cégek úgy tüntetik fel főtevékenységüket, mintha nem könyveléssel – számviteli szolgáltatással – foglalkoznának, hanem például „összetett adminisztratív szolgáltatást”, vagy "informatikai szolgáltatást" nyújtanának. Sokszor még a számlákból sem derül ki, hogy az bizony ténylegesen számviteli szolgáltatás, illetve a cégkivonat szerinti egyéb tevékenységi körökben sem szerepel sehol a számviteli szolgáltatás.
Ha a számviteli szolgáltatás lenne a főtevékenység, vagy ezt számlázna a szolgáltató - azaz tényszerűen ezzel is foglalkozik - , akkor sokkal szigorúbb bejelentési és ellenőrzési kötelezettségeknem is kell megfelelni a pénzmosás elleni jogszabályi előírások miatt.
Egy adminisztrációt végző és számlázó céget valószínűleg nem fog keresni a NAV Pénzmosás Elleni Irodája, hogy hol a kapcsolattartó személy bejelentése, a jóváhagyott szabályzat, illetve az ügyfélminősítés.
Ez a kiskapu jelentősen megnehezíti a tisztességes piaci versenyt, és bizonytalanságot okoz az ügyfelekben is. Új könyvelő választása esetén ezeket az adatokat érdemes ellenőrizni a cégről nyilvánosan is elérhető információk segítségével, és ha azt tapasztaljuk, hogy könyvelőnk nem számviteli tevékenységet nyújt főtevékenységként, akkor minimum gyanakodjuk a szolgáltató jóhiszeműségét illetően.
Etikátlan foglalkoztatási gyakorlatok
A szürke, illetve fekete foglalkoztatás több iparágban virágzik, így találkozni olyan esettel is, hogy könyvelőirodákban is részmunkaidőre, vagy – jobb esetben – garantált bérminimumra jelentik be a munkavállalókat, miközben a tényleges jövedelem egy részét „borítékban” fizetik ki, amit vagy az egyébként is „számla nélkül” fizető ügyféltől kapott bevételből, vagy a tulajdonos osztalékából, vagy alternatív költségelszámolási gyakorlattal biztosítanak.
Ugyanígy előfordul, hogy a külsős személyek vagy a projekt alapon foglalkoztatott „besegítők” nincsenek hivatalosan bejelentve, netán alvállalkozói számlákkal leplezik a tényleges munkaviszonyt. Ezek a megoldások nemcsak adózási és társadalombiztosítási szempontból aggályosak, de etikai szempontból is kifogásolhatók.
Egy könyvelő vállalkozásnál egyszerűen ellenőrizhető a bérszint, ha a foglalkoztatotti létszámot és a közzétett beszámolóban szereplő személyi jellegű ráfordításokat megnézzük.
Alvállalkozók bevonása, és ennek eltitkolása az ügyfél elől
Előforduló gyakorlat egyes könyvelőirodáknál, hogy az iroda a teljes könyvelési munkát alvállalkozóhoz delegálja, így tulajdonképpen csak „közvetítőként” szerepel a folyamatban.
Ez önmagában nem tilos, viszont az ügyfélnek egy etikai szempontból tiszta helyzetben tudnia kellene, hogy ki kezeli a pénzügyi adatait, hol tárolják a dokumentumait (akár elektronikusan, akár papír alapon) és ezt a könyvelőnek transzparens módon kellene kezelnie.
Az adatvédelem ma már kiemelt fontosságú jogi kérdés is, ezért minden vonatkozó szabályt és előírást be kell tartani (például a meghatalmazásokat is érintő előírásokat), ha a könyvelő közvetíti a szolgáltatást és nem maga végzi el. Kérdés persze, hogy ebben az esetben mely ügyfél fizetne a könyvelőnek olyan dologért, amit nem ő végez el.
Tisztességtelen ügyfélszerzés
Természetes, hogy az ügyfél akkor vált könyvelőt, ha nincs megelégedve a jelenlegi szolgáltatás minőségével. Erről már írtunk mi is több fontos cikket is, például itt, és itt.
Az viszont már etikai problémát jelent, ha egy könyvelő aktívan „elcsábítja” a konkurens kolléga ügyfeleit, különböző szépen csengő ígéretekkel, netalántán szándékosan „aláígér” a szolgáltatási díjban, melyeket aztán legtöbbször nem is tart be a szerződés megkötése után.
Hasonlóképpen etikátlan, ha egy vállalkozás a konkurencia alkalmazottait próbálja átcsábítani annak érdekében, hogy megszerezze a know-how-t, az ügyfélinformációkat vagy bizonyos céges folyamatok ismeretét, hogy piaci előnyhöz jusson.
Ezeket egy tisztességesen működő könyvelőiroda a szerződéses (ügyfél és munkavállaló oldali) folyamataiban megfelelően leszabályozza, így lehetőség van ellene védekezni.
A könyvvizsgálói függetlenség kérdése
Gyakori etikai dilemma a könyvelők könyvvizsgálókkal való üzleti kapcsolata is. Érdekes piaci jelenség, de egyes könyvvizsgálók hideghívásokkal próbálnak kampányszerűen kapcsolatot felvenni, „közös munkát” kialakítani a könyvelőkkel, ami paradox helyzetet teremt a könyvvizsgálói függetlenség elvét tekintve, hiszen ebben az esetben már eleve adott lehet az anyagi függőség. Elviekben a könyvvizsgáló eleve a cég tulajdonosainak az érdekében jár el, az érdekükben végzi az ellenőrzést, nagyrészt a könyvelő munkája felett.
Kérdéseket vethet fel az is, ha a könyvvizsgáló a könyvelőtől kapott megbízásért cserébe valamilyen rejtett, vagy átcímkézett „jutalék” számlázással kompenzálja a könyvelőt. Ez már egyértelműen ellentétes a vonatkozó szakmai és etikai előírásokkal, hiszen a könyvvizsgáló csak független körülmények között vállalhatja el a munkát.
Szerzői jogok megsértése
Sokszor előfordul, hogy ugyanaz a könyvelő több cégben is dolgozik (például egyéni vállalkozóként és egy kft.-ben is), de a könyvelőprogramok licencét csak az egyik cégre fizeti meg, míg máshol licenc nélkül használja azokat. Előfordulhat a költségek részbeni átterhelése, de a szoftverek licenctulajdonosai jellemzően nem engedik a „továbblincencálást”.
Még súlyosabb helyzet, ha a könyvelőiroda egyáltalán nem rendelkezik jogtiszta szoftverrel, hanem kalózverzióval dolgozik. Ezek a megoldások sértik a szerzői jogot, ráadásul nagy kockázatot jelentenek adatbiztonság és jogi felelősség szempontjából is.
„Cégbedöntés” és újraindítás
Extrém, de létező példaként látni olyan könyvelő cégeket is, amelyek halmozzák a be nem nyújtott ÁFA bevallásokat és a be nem fizetett adókat, adóvégrehajtást. Természetesen bárhol előfordulhatnak fizetési nehézségek, vagy vétlen hibák, olyan helyzet ahol 1-1 alkalommal felmerül ilyen, de ahol ez sorozatos és folyamatos, ott az látható, hogy "üzemszerűen" nem működik valami jól.
Ha a cég „bedől”, átiratják még időben valaki másra és egyszerűen alapítanak egy újat, változatlanul folytatva a könyvelői tevékenységet.
Mivel egy ún. "feketelista" vezetése a jó hírnév megsértését is jelentheti, a hangjukat hallató civil önszerveződések az ilyen helyzetekkel a piaci szereplők irányába nem tudnak fellépni, és mivel nincs központi kamara, amely törvényi felhatalmazás alapján ezt megakadályozná, a rossz gyakorlatok ugyanúgy folytatódnak az új cég keretei között is. Éppen ezért érdemes nagyon utána nézni, ha egy új irodával lépünk kapcsolatba, akár külsős ügyvéd segítségével is, aki jobban le tudja informálni a könyvelőt, mint egy „laikus” cégvezető.
Kiskapuk és adóelkerülésre való buzdítás
Végül, de nem utolsósorban, komoly etikai kérdéseket vethet az is fel, amikor egy könyvelő, vagy adótanácsadó kifejezetten a jogszerűtlenség határán mozgó adóoptimalizáló / adóelkerülési technikákat ajánl ügyfeleinek. Biztosítékként felajánlva azt, hogy „van felelősségbiztosítása” (ami ilyen esetre nyilvánvalóan nem lesz alkalmazható). Az efféle tanácsadás nemcsak súlyos anyagi és jogi következményekkel járhat, hanem aláássa a szakmai hitelességet és a piaci bizalmat is.
Látható, hogy a könyvelői és adótanácsadói szakma rengeteg kihívással néz szembe, amelyek közül a legtöbb az etikai normákra és a megfelelő felügyeleti rendszer hiányosságaira vezethetők vissza.
Mind a szakmának, mind az ügyfeleknek közös érdekük, hogy a szolgáltatók megbízható, átlátható módon tevékenykedjenek. Egy erősebb felügyelet, vagy kiterjesztett érdekvédelem komoly előrelépést jelenthetne a hazai könyvelői és adótanácsadói piac megtisztulása felé. Amíg ez nem történik meg, addig az ügyfelek tudatosabb döntései és a magasabb színvonalú szakmai munka iránti igény lehet egy átmeneti megoldás.
Ha kérdése merülne fel a fentiekkel kapcsolatban, vagy szeretné, hogy profi könyvelői csapat segítse vállalkozását a jogszabályi és etikai követelményeknek megfelelően, forduljon hozzánk bizalommal. Szakértőink készséggel állnak rendelkezésére!